A II. világháborúban bombázóként a leggazdaságosabban alkalmazott Stuka zuhanóbombázó előtt már jóval létezett a zuhanóbombázás technikája. Azt már a spanyol polgárháborúban is kiterjedten alkalmazták, azonban kialakulása még ettől is jóval korábbi.

Hazánkban már az első világháború idején volt repülőgépgyártás. Több gyár is működött, a legjobb gépeket az aszódi Lloyd-gyár (UFAG) készítette. Átvettük német modellek gyártását is, illetve magyar mérnökök is közreműködtek német típusok tervezésében. Többek között a Brandenburg C I. típusból több, mint 700 darab készült itt.

Itt készült a Lloyd C II. felderítő repülőgép is, amelyet bombázásra is alkalmaztak.

Lloyd C. II.

A repülő technikai adatai:

• Fesztávolság: 14.62 m
• Hossz: 8,82 m
• Súly: nettó: 905 kg
•         max.: 1329 kg
• Sebesség: 128 km/h
• Hatótávolság: 600 km
• Motor: 1 db Reihenmotor Hieronymus (HIERO) 6 hengeres; 145 LE teljesítményű.
• Fegyverzet: 1 vagy 2 db 7,62 mm-es géppuska
• Csúcsmagasság: 3000 m
• Bombateher: 90 kg
• Maximális repülési idő: 2, 5 óra
• Hatótávolság: 300 km.

A gép eredetileg kétszemélyes felderítő repülő volt, melyet a monarchia hadseregében bombázásra is alkalmaztak.

Szárnya készítésénél korának legfejlettebb technológiáját alkalmazták. Kiválóan sikerült a törzs is, különösen a pilóta és a megfigyelő helyének kialakítása mondható szerencsésnek, a vezetőt kevésbé zavarták a légáramlatok, a megfigyelőnek nagyszerű kilövési lehetősége volt hátrafelé. Mindezekhez erős futószerkezet társult. A gép lassú, főleg a háború végső időszakában, viszont rendkívül levegőbiztos volt.  

Akkor a bombázást még a következőképpen alkalmazták:

A világ első zuhanóbombázását az első világháborúban Barta Károly pesti géplakatos hajtotta végre. Barta Károly, aki civilként is a motorok szerelmese volt, pilótaként harcolt az első világháborúban.

Az Albán harctéren a Vojusza folyó egyik pontonhídját az utánpótlás megállításának céljából kellett lebombázni.

A monarchia hadseregének azon a fronton szolgáló összes Lloyd és Brandenburg repülőgépe alkonyattól pirkadatig egyfolytában bombázta a telihold fényénél a hidat. Reggel egy felderítőgépet küldtek a helyszín fényképezésére. Mint kiderült, a hídra 150 bombát dobtak a repülők, de egy sem talált.

Barta Károly tizedes és kísérője kapta a feladatot, hogy bombázza le a hidat.

Barta tizedes akkor elmagyarázni sem tudta, hogy mi az elképzelése, csak sejtette a bombázás módját. Arra kérte kísérőjét, a főhadnagyot, hogy akkor dobja a két bombát, ha ő felemeli repülés közben a bal kezét.

Felszállás előtt a pilóta felkészítette gépét a repülésre, majd jelt adott a légcsavar berántására.

Egy óra repülés után értek a pontonhídhoz, ahol Barta tizedes megcélozta a gép orrával a hidat, majd intett a főhadnagynak, aki próba-szerencse alapon dobta a bombát a bőgő motorral zuhanó Lloydból.

Odalenn elhallgattak a légvédelmi ágyúk, mert mindenki azt hitte, hogy a zuhanó gép találatot kapott.

Barta Károly ötven méter magasságban adta a jelet a karja felemelésével a főhadnagynak, aki minden mindegy hangulatban dobta a két bombát. Közben a pilóta kiemelte a gépet a zuhanásból és hátrahúzva a botot, igyekezett minél magasabbra jutni. A főhadnagy ekkor értette meg tizedese elképzelését: Zuhanás közben bombázni. Közben a bombák robbanásának lökéshulláma elérte a gépet, és a híd három darabra szakadva sodródott a Vojuszán a tenger felé. A légvédelem is magához tért és mindenből lőni kezdték az emelkedő bombázót, akire már várt a magasban a két kísérő vadász.

Barta Károly tizedes - bár akkor még senki sem tudta – végrehajtotta a világtörténelem első zuhanóbombázását. Ez 1918. augusztus 7.-én történt.

Forrás: Szentiványi Jenő: Gépünk motorja lángol AERO & RÁDIÓ KFT. Budapest, 1991. 33-36. p.