1940 nyarán az erdélyi hadművelet kapcsán megkezdődött a zuhanóbombázó egység megszervezése a börgöndi reptéren. A Huba II. hadrendhez kapcsolódóan megrendelt Stukákból 1940 nyarán két darab Ju 87 B érkezett, és a repülőkísérleti intézet típuspróbái után átadták azokat a börgöndi zuhanóbombázó osztálykeretnek. A pilóták átképzése szeptemberben kezdődött meg. 1942 elején a németek további négy stukát (B 603-606) adtak át, ezek azonban régi Ju 87 A-k voltak. Ezekben még zuhanó automata (Airbrake) sem volt, igy a zuhanásból való kivételhez jelentős, mintegy 30 kg feletti erő kellett. A légierő zuhanóbombázó alakulata végül is 1943 nyarán vonult hadba, ekkor már Ju 87 D típussal. A voronyezsi katasztrófa után a németek a fronton tevékenykedő két zuhanóbombázó századból az egyiket Ju 88 A-val, míg a másikat Ju 87 D „Dórákkal” szerelték fel. Az első magyar zuhanóbombázó század 2/2zB.rep.szd. néven 1943 május elsején gépek nélkül érkezett Kijevbe Korossy Jenő százados parancsnoksága alatt, ahol egyhónapos kiképzést kaptak. Itt gyakorolták a szoros köteléket, amire igen nagy szükség volt, mert csak így remélhették az ellenséges vadásztámadások túlélését. Az átképzés végén a magyar személyzetek Odesszában vették át a Luftflotte 4 által kiutalt 12 db. Ju-87-et, amelyből 11 db. D-3-as, egy pedig D-5-ös volt A gépek a  B 631 számtól kezdődő lajstromszámokat kapták, mert a németek az eredetileg megrendelt  28 db gép leszállítását nem sztornírozták. A gépekkel a század folytatta a gyakorló repüléseket. Július közepén a németek újabb három D-3-at adtak át (B 642-644) és a hónap végén az alakulatot Gomelbe vezényelték, hogy segítséget nyújtsanak egy mintegy ötezer fős nehézfegyverekkel felszerelt partizánegység felszámolásához.

A B 643-as:

Az első bevetésre 1943. augusztus 1.-én került sor, amikor a század 3 hullámban 10 tonna bombát dobott le. A partizánok elleni bevetések három napig tartottak. Augusztus 10.-e táján a 2/2.zB. század Poltavára települt, ahol a II./St.G. alárendeltségébe került, mint annak 4. százada. A német parancsnok Helmut Leicht őrnagy volt. Az elvesztett kurszki csata után a visszavonuló német csapatok már Harkov térségében harcoltak és a zuhanóbombázókat több ízben naponta többször is bevetették. (az St.G.77. 1944 tavaszáig százezer harci felszállást repült.) 1943. augusztus 28-ig a század 200 bevetést hajtott végre. Augusztus 28.-án a magyar zubók először repültek egyetlen napon öt kötelék bevetést. Aznap 25 óra 30 percet voltak levegőben. Másnap újabb két gép érkezett a korábban pótlásként átadott B 645 jelű D-5-ös mellé, a B 646 és a B 647-es.

Szeptember hatodikán újabb rekordot repültek öt felszállással 48 óra 50 perc idővel. Szeptember 4.-énmegérkezett a B 648-as, majd három nap múlva a B 649-es. Időközben a század áttelepült Pirjatyinba. A folyamatos bevetések után, szeptember 10.-én a szovjet csapatok közeledése miatt a század Kijev mellé települt. Három nappal később, szeptember 13.-án,az aznapi második bevetés során szerencsétlenség történt. A cél felett a B 637-es (Molnár hdgy – Lakatár tiz.) és a B 648-as (Veress tiz. – Kelléri tiz.) összeütközött és lezuhant. Mindkét gép személyzete életét vesztette. Két nappal később a B 638-as (dr. Szakál fhdgy. – dr. Balázs fhdgy.) a bevetésből nem tért vissza.  Az erőltetett bevetések miatt a század október 1.-én pihenőt tartott. Másnap megkapták a B 650 lajstromjelű gépet Október 8.-án a század elérte az 1000. bevetést. Ezt a számot addig még egyetlen magyar alakulat sem lépte át, és ehhez a zuhanóbombázóknak tíz hét sem kellett. Október 20.-én újabb gépeket kaptak, a B 651-et és a B 652-t. Másnap ismét négy bevetést repültek. A harmadik bevetésen a teljes osztálykötelék részt vett. A repülési sorrend a következő volt: Stab II/St.G.77.- 4. St.G.77. – 2/2.zB (hét géppel) – 6./St.G.77. – 5/St.G.77. Összesen mintegy 45 Stuka repült a célpont fölé. A vadászvédelem (két német Bf-109-es) Kijev felett csatlakozott a kötelékhez. A cél felett 18 db La-5-ös támadta meg őket. Lévay gépét két ízben is támadás érte és a lövésznek Kerling tizedesnek át kellett lőnie a vezérsíkot, hogy a farok mögé beült Lavocskint kiugrassa. Az orosz vadászoktól csak egy nagyobb Fw-190-es kötelék mentette meg a Stukákat. A németek két gépet, a magyarok a B 632 lajstromjelű gépet vesztették el. A sérült magyar gép saját területen kényszerleszállt, de a pilótája Szabó szkv. kórházba szállítás után belehelt sérüléseibe.

Október 13.-án Korossy századost hazavezényelték, és a század parancsnokságát Lévay Győző, népszerű nevén „Szőr Atya” vette át. Az október 14.-i második bevetésen a B 652 lajstromjelű gép a cél felett légvédelmi találatot kapott és felrobbant. A személyzet Jászberényi zls. és Iró tiz. hősi halált halt. A hónap végéig a század folyamatos bevetésben volt, gépei elhasználódtak október 22.-én a század végrehajtotta utolsó bevetését. A felszállásra képes hat gépből kettő, a B 645 (Felvégi-Major) és a B 651 (Dévényi –Perjés) elveszett. A század gyakorlatilag elvesztette harci jelentőségét és egy nappal később a Jasionka-i reptérre települt

A 2/2.zB. század augusztus elejétől 1200 bevetést hajtott végre, amelynek során 600 tonna bombát dobtak le, légiharcban lelőttek két La-5-ös és egy Aircobrát. Elveszítettek hat teljes és egy fél személyzetet. És az átvett 22 gépből hat maradt repülhető állapotban.

Forrás:

Burda József - Mujzer Péter - Punka György -Péchy Tamás: Makettstúdió No: 8. Junkers Ju-87 Stuka Kanalashém Kft Budapest 1986. 9-10.p.

Tarlós József: Légcsavarszélben Kiadta: Tarlós Józsefné Székesfehérvár 1994. 1-194.p.

Magyar Stukák: