A bombázó feladata az, hogy a felszállás után lehetőleg zárt alakzatban jusson el a célterületre, ott keresse meg a célpontot, majd nagyon pontos célzással helyezze el a célpontra bombáit, vagy bombáját. Ezt követően a lehető leggyorsabban hagyja el az ellenséges területet, lehetőleg zárt alakzatban.

Miért kell a bombázóknak zárt alakzatban repülni?

A zárt alakzat bizonyos védelmet jelent az ellenséges vadászok ellen, mert a támadó ellenséges vadászokat egyszerre több bombázó vagy faroklövész is tudja lőni. A társaitól elszakított bombázó az ellenséges vadászgépek biztos prédája. Tehát a bombázók kötelékben célszerű, hogy repüljenek. Nem javasolt a túl szoros kötelék, mert ha valamely gépet súlyos találat éri, akkor az irányíthatatlanná vált gép könnyen valamelyik környezetében repülő társának ütközhet.

A vadászok általában kerülik a szembetámadást, a bombázó viszont minden esetben lőtt az elé kerülő, vagy szemből támadó gépre.

A vadászvédelem feladata bombázók kisérése esetén:

A védővadászok általában a már repülő bombázóalakzatokhoz csatlakoztak, azokat szem előtt tartva nagyobb magasságból védték (lásd: magassági fölény a szintben támadó ellenséges vadászokkal szemben).

Zuhanóbombázók esetében a gyakorlatban alkalmazott módszer volt, hogy kétszintes vadászvédelmet kaptak a bombázók. Ebben az esetben a magassági védelem mellett a bombázókkal azonos szinten is repültek vadászok. Erre a célra a fordulékonyabb, kisebb végsebesség elérésére képes vadászgépeket használták, amelyek igyekeztek fordulóharcra kényszeríteni a támadó ellenséget. A magasról csapkodó vadászok ilyenkor a sebességét vesztett ellenséges vadászgépet könnyebben leküzdhetik.

Alkalmazott módszer volt a zuhanóbombázók esetén, hogy a zuhanóbombázókkal együtt zuhantak a vadászok, és gépágyúikkal az ellenséges légvédelmet támadták.

A zuhanóbombázók a bombázás befejeztekor, a zuhanásból kiemelés után voltak a legsebezhetőbbek. Ilyenkor kellett rájuk leginkább vigyázni, egészen addig, amíg ismét kötelékbe nem rendeződtek. Ha ilyenkor érte őket támadás, akkor alkalmazott módszer volt a védőkör, ekkor a fordulóharchoz szokott szintben támadó ellenséges vadászok ellen körbe-körbe repülve egymást védték. Ebben az esetben az ellenséges vadász nem tudott mögéjük kerülni. Ha ugyanis ilyenkor mégis megpróbálta, akkor a faroklövészen kívül a mögötte repülő társa is lőtte az ellenséges vadászt.

Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a bombázónak magányosan kell a támadást végrehajtania. Ilyenkor célszerű a célkörzetben nagyon alacsonyan repülve megközelíteni a célt, majd a bomba oldása után alacsonyan repülve eltávolodni a céltól. A nagyon alacsonyan repülő bombázót a légvédelem nehezebben tudta lelőni. Felhős időben célszerű és gyakorlat volt a felhők jótékony védelmét kihasználni.

Az alacsonyan támadó bombázónak nincs lehetősége olyan pontos célzásra a bomba elhelyezése esetén, mint zuhanóbombázás esetén, ezért célszerű nagyobb rombolóképességű, lehetőleg minél nagyobb bombát vinni magával. Abban az esetben, ha az alacsonyan repülő bombázóra rálelnek az ellenséges vadászok, akkor az első támadója gyakran mögé helyezkedik és igyekszik minél közelebb kerülve biztos találatot elérni.

A 2.5-re állított késleltetésű 1000 kilós (vagy nagyobb) bombát oldva, az pontosan a támadó alatt fog robbanni, melynek eredményeként a támadó megsemmisül. Ez is egy lehetőség a védekezésre.

Mivel a bombázókat többnyire a támadás befejezése után érte az esetek többségében a támadás, ezért a II. világháborúban hamar kialakult a vadászbombázói feladatkör és kialakították az erre alkalmas repülőgépeket. Ilyenkor az egyébként vadászrepülőként alkalmazott repülőgépeket bombával szerelték fel, amelyet azok a célkörzetbe szállítva az ellenséges célokra helyeztek. Ezután már terhüktől megszabadulva, mint vadászok, képesek voltak önmaguk megvédésére. Ez a módszer kevesebb repülőt, embert igényelt és a veszteségek is kisebbek voltak.








Az Il-2 Sturmovikban megfelelő létszám esetén alkalmazhatóak ezek a módszerek. A bombázó gépfegyvereinek összetartását 1000 méterre állítottam, hogy már a közeledő vadászokban messziről is kárt tudjon tenni. Zuhanóbombázásnál a késleltetést 2,5 sec.-re állítottam. A zuhanást 1500 méterről vagy magasabbról kezdem. 1000 méternél legkésőbb oldom a bombát, majd 500 méterig kisérem. Bombázómat általában 500 méteres magasságban emelem ki a zuhanásból. Innen még van lehetőség magányos támadásnál a zuhanó féklap használata miatt lelassult gépet felgyorsítani a 200 méter alatti „osonó” magasság (alacsonyság) eléréséig.







Az 1000 kilós bombával a felszállást követően a flaps combat állásában igyekszem a szükséges magasságot mielőbb elérni.